Ha elkezd dolgozni az Ubuntuban, tudnia kell, hová mentheti a fájljait. Az Ubuntu egy személyes kezdőkönyvtárat ad, amely alkönyvtárakat már beállított a Dokumentumok, Zene, Képek, Videók és Letöltések számára. Van egy nyilvános mappa is: az itt tárolt fájlok bárki számára elérhetők lesznek, aki bejelentkezik a számítógépére.
Meghajtók és eszközök
Az Ubuntu képes olvasni és írni olyan lemezeket és partíciókat, amelyek az ismerős FAT32 és NTFS formátumokat használják, de alapértelmezés szerint egy fejlettebb formátumot, az Ext4-et használ. Ez a formátum kisebb valószínűséggel veszít adatot összeomlás esetén, és támogatja a nagy lemezeket vagy fájlokat. A hátránya az, hogy a Windows nem tudja elolvasni – amit tudnia kell, ha fájlokat szeretne megosztani egy dual-boot számítógépen.
Egy másik különbség a fájlrendszer felépítése. Windows rendszerben a rendszer minden meghajtójának megvan a maga könyvtárhierarchiája – így például az USB flash meghajtón lévő mappák címe „E:FilesTest file.doc” lehet.
Az Ubuntuban egyetlen gyökérkönyvtár található az egész rendszerhez, amelyet egyszerűen „/”-nek neveznek (egy „rendes” perjel, nem pedig a Windows által használt fordított perjel), és minden lemez és eszköz ebben a hierarchiában jelenik meg. Megtekintheti, hogyan működik ez, ha megnyitja az Ubuntu fájlkezelőt, és a Fájlrendszer elemre kattint a gyökérkönyvtár megtekintéséhez.
Látni fog egy /media nevű mappát, és ha az Ubuntut telepítette a Windows telepítése mellé, akkor ebben a mappában lesz egy hivatkozás a Windows partícióra (a fájljai a /host mappában vannak, ha az Ubuntut ugyanerre telepítette. partíciót Windowsként, a Wubi telepítő használatával). Csatlakoztasson egy USB flash meghajtót, és ez itt is megjelenik.
A /media mellett sok más felső szintű könyvtár is létezik, de hacsak nem haladunk a fejlett rendszeradminisztrációval, csak néhányat érdemes tudni. (Ennek ellenére a legtöbb első Ubuntu-felhasználó valószínűleg nem merészkedik a közelébe.)
Az /etc könyvtár hardver-specifikus beállításokat tartalmaz, ahol konfigurációs fájlokat találhat például grafikus kártyákhoz és nyomtatókhoz. A /usr az a hely, ahová a legtöbb alkalmazás és könyvtár kerül telepítéskor, és a /home tartalmazza a rendszer összes felhasználójának saját mappáit.
Virtuális mappák
Amint azt a /media könyvtár tartalma mutatja, az Ubuntu könyvtára nem biztos, hogy „valódi” könyvtár: lehet hivatkozás egy másik eszközre vagy ugyanazon a lemezen egy másik helyre.
Ezt a megközelítést meg kell szokni, de bizonyos fokú rugalmasságot biztosít. A Unix-típusú rendszereket futtató iskolákban és vállalkozásokban például gyakori, hogy a /home nem egy szokásos könyvtár, hanem egy hivatkozás egy másik lemezre, vagy akár egy távoli hálózati helyre. Ez megkönnyíti a felhasználók adatainak biztonsági mentését vagy áthelyezését egy másik számítógépre, függetlenül az operációs rendszer többi részétől. (Az ilyen típusú virtuális mappákat „csatolási pontnak” nevezik.)
Ha saját könyvtárait szeretné átszervezni, a teljes útmutatást az online Ubuntu dokumentációban találja. Figyelmeztetni kell azonban, hogy a terminált kell használnia, és van néhány technikai probléma.
Még egy dolog, amit meg kell jegyezni, hogy az Ubuntuban a fájlnevek és az elérési utak megkülönböztetik a kis- és nagybetűket – tehát az „adat” nevű mappa nem azonos a „Data” nevű mappal. Emlékezz erre, különben megbotránkoztat!
Fájlengedélyek
Az utolsó fontos különbség a Windows és az Ubuntu fájlrendszerek között a fájlengedélyekhez kapcsolódik. A Windows rendszerben szinte minden fájlhoz vagy mappához hozzáférhet a rendszeren – bár van néhány olyan helyzet, amikor esetleg át kell vennie a rendszerfájl tulajdonjogát.
Az Ubuntu szigorúbb. A rendszer- és konfigurációs fájlok egy „root” nevű rendszergazdai fiók tulajdonában vannak, és ha saját nevével jelentkezik be, csak korlátozott hozzáférése van a kezdőkönyvtáron kívüli dolgokhoz. Ez normális, és az Ön biztonságát szolgálja – szinte lehetetlenné teszi, hogy véletlenül elrontsa a rendszert.
Ezek a korlátozások az adott fiók alatt futó programokra is vonatkoznak, ami ellenállóvá teszi az Ubuntut a trójaikkal és más rosszindulatú programokkal szemben.
Ha szerkesztenie kell a rendszerfájlokat, ezt megteheti a „sudo” nevű terminálparancs segítségével, amely ideiglenesen „szuperfelhasználóvá” lépteti elő. Az online dokumentációban mindent megtalál, amit a fájlengedélyekről és a sudo parancsról tudnia kell.
Teljes útmutató az Ubuntuhoz:
Hogyan telepítsük az Ubuntut
Az Ubuntu telepítése USB memóriakártyáról
Az Ubuntu használatának megkezdése: a lényeg
Hogyan telepítsünk szoftvert Ubuntuba
10 alapvető Ubuntu alkalmazás
Windows-alkalmazások futtatása Ubuntuban
Az Ubuntu fájlrendszer
Kattintson ide, hogy visszatérjen a fő jellemzők oldalára.